Sziasztok!Itt egy újabb +18-as sztori.Ezt a sztorit Nagy Anna Ibolyának írtam.Remélem,hogy tetszeni fog. ;)
Minden ember életében eljön egy nap.Egy nap ami fel borítja a boldogságát.Hát az enyémben most jött el.A nappaliban vagyok.Próbálok nem tudomást venni arról amit Harry a fejemhez vág.Igen a One Direction-os Harryről beszélek.Lassan 4 éve,hogy együtt vagyunk.De sajnos nem mindig olyan a kapcsolatunk,mint Louisnak vagy Zaynek vagy Liamnak.Ugyanis ő híres.Így sok más lánnyal boronálják össze.Hiába cáfolja a híreket ha a sajtó ugyan úgy folytatja.De persze én se maradok ám ilyen helyzetekben nyugott.Én is emberből vagyok.És sajnos néha túlságosan is úrrá lesz rajtam a féltékenység.
-Nem hiszem el,hogy hogy lehetsz ennyire hiszékeny-ordibál tovább.Kész vége betelt a pohár.Fogtam magam és ki mentem a kertbe.Nem érdekelt,hogy szakad az eső.Hisz annál jobb.Legalább nem látja,hogy sírok.Leültem a hinta ágyba.És csak néztem ki a fejemből.Kit akarok becsapni?Nálam ezerszer szebb lányokat is meg kaphat.Mit akar egy olyan lánnyal,mint én?Mi tévő legyek?Agyak neki igazat?Jó belátom,hogy a vita már megint az én féltékenységi jelenetem miatt van.De hát most szerintem más is ezt tette volna a helyemben.Emlékszem hányszor mondtam Perrienek,hogy azért szeretem az esőt,mert ilyenkor senki nem látja ha sírok.Nem tudom mennyi ideig ülhettem kint az esőben.Fogtam magam és be mentem a házba.Be mentem a nappaliba.Ott ült a kanapén ki sírt szemmel.Rossz volt látni őt ilyen állapotban.Rám emelte vörösre sírt szemeit.Látszott rajta,hogy bánja azokat amiket a fejemhez vágott.Le ültem mellé.Így ő is láthatta az én ki sírt szemeimet.
-Sajnálom (T/N)-hajtotta le a fejét.
-Harry.Ne sajnáld.Az egész az én hibám.Nem kellett volna ekkora ügyet csinálnom belőle.-mondtam.
-Nekem pedig nem kellett volna olyanokat a fejedhez vágnom amik nem igazak-rázta meg a fejét.Össze kulcsoltam ujjainkat.Ő rám nézett és elmosolyodott.Majd meg csókolt.Ölébe húzott és fel állt velem.Lábaimat dereka köré fontam és megindult a már jól ismert úton a szobánk felé.Be érve lassan fektetett le az ágyra.Majd felém kerekedve apró puszikkal hintette be a nyakamat.Nem bírom tovább.Akartam őt.Hiába mondott rólam bármit ami hazugság.Nem érdekelt,mert szerettem.Mindennél jobban.Kezem le vándorolt a pólója széléhez.Lassan húztam felfele a pólóját így kínozva őt.Végül le vettem róla és elhajítottam valamerre.Végig simítottam kockáin.Nehezen tudta le venni rólam úgy a pólómat,hogy én voltam alul.Nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Hogy te mindig el rontod az idilli pillanatokat-mondta mosolyogva
-Tudom.De te így szeretsz ugye?-kérdeztem
-Igen-mondta mosolyogva majd újra az ajkaimra tapadt.Lassan ment egyre lejeb.Melleimet kezdte el kényeztetni.Amit én kisebb sóhajokkal jutalmaztam.Lejeb haladt.Nadrágomat egy pillanat alatt levette rólam.Majd bugyin keresztül kezdett el simogatni.
-Hmm....Úgy érzem,hogy valaki már elég nedves.-mosolygott.
-Igen-mondtam majd hanyatt löktem.Így én kerültem fölülre.Rá ültem derekára.Hajamat át dobtam jobb oldalra majd le hajoltam hozzá egy csók erejéig.Lassan haladtam lejeb a csók után.Gatyájától hamar meg szabadítottam.Látszott,hogy már kissé kezd szűk lenni a boxere.
-Elég a játékból-mondta mély hangján majd hanyatt lökött és fölém kerekedett.Bugyimat irtó lassan vette le rólam amivel az őrületbe kergetett.Magáról a boxert pikk-pakk le vette.Majd be járatomnál kezdett el körözni.
-Mehet?-kérdezte.Válaszul csak meg csókoltam.Lassan hatolt belém.Mintha attól félne,hogy össze tör.Mikor teljesen bennem volt várt egy kicsit majd el kezdett mozogni.Szánkat jól eső nyögés hagyta el.Fokozatosan gyorsított a tempón.Alhasamban éreztem azt az ismerős érzést.
-Harry....mindjárt..-ziháltam.
-Kiáltsd a nevem ha elmész-mondta.Bólintottam.Nem kellett sok.
-Harry-kíáltottam és elmentem.
-Szeretlek-mondta majd éreztem ahogy nedve szét árad a testemben ami engem még inkább a mennybe repített.Szívem kihagyott egy ütemet.Lökött még párat majd ki csúszott belőlem.Zihálva feküdtünk egymás mellett.
-Khm...(T/N).Kérdezhetek valemit?-nézett rám
-Persze-ültem fel az ágyon.
-Öhm..Azt szeretném ha örökre össze kötnénk az életünket-mondta majd egy kis dobozt vett elő az éjjeli szekrényből.-(T/N) leszel a feleségem?-kérdezte miközben a dobozt ki nyitotta és felém tartottam.Egy gyönyörű szép gyűrű volt benne közepén egy kis gyémánttal.
-Igen-mondtam könnyeimmel küzködve és a nyakába ugrottam.Ennél boldogabb még soha az életben nem voltam.
Továbbra is lehet sztorikat kérni tőlem ezen az e-mail címen: reginakovesi@gmail.com
-Nem hiszem el,hogy hogy lehetsz ennyire hiszékeny-ordibál tovább.Kész vége betelt a pohár.Fogtam magam és ki mentem a kertbe.Nem érdekelt,hogy szakad az eső.Hisz annál jobb.Legalább nem látja,hogy sírok.Leültem a hinta ágyba.És csak néztem ki a fejemből.Kit akarok becsapni?Nálam ezerszer szebb lányokat is meg kaphat.Mit akar egy olyan lánnyal,mint én?Mi tévő legyek?Agyak neki igazat?Jó belátom,hogy a vita már megint az én féltékenységi jelenetem miatt van.De hát most szerintem más is ezt tette volna a helyemben.Emlékszem hányszor mondtam Perrienek,hogy azért szeretem az esőt,mert ilyenkor senki nem látja ha sírok.Nem tudom mennyi ideig ülhettem kint az esőben.Fogtam magam és be mentem a házba.Be mentem a nappaliba.Ott ült a kanapén ki sírt szemmel.Rossz volt látni őt ilyen állapotban.Rám emelte vörösre sírt szemeit.Látszott rajta,hogy bánja azokat amiket a fejemhez vágott.Le ültem mellé.Így ő is láthatta az én ki sírt szemeimet.
-Sajnálom (T/N)-hajtotta le a fejét.
-Harry.Ne sajnáld.Az egész az én hibám.Nem kellett volna ekkora ügyet csinálnom belőle.-mondtam.
-Nekem pedig nem kellett volna olyanokat a fejedhez vágnom amik nem igazak-rázta meg a fejét.Össze kulcsoltam ujjainkat.Ő rám nézett és elmosolyodott.Majd meg csókolt.Ölébe húzott és fel állt velem.Lábaimat dereka köré fontam és megindult a már jól ismert úton a szobánk felé.Be érve lassan fektetett le az ágyra.Majd felém kerekedve apró puszikkal hintette be a nyakamat.Nem bírom tovább.Akartam őt.Hiába mondott rólam bármit ami hazugság.Nem érdekelt,mert szerettem.Mindennél jobban.Kezem le vándorolt a pólója széléhez.Lassan húztam felfele a pólóját így kínozva őt.Végül le vettem róla és elhajítottam valamerre.Végig simítottam kockáin.Nehezen tudta le venni rólam úgy a pólómat,hogy én voltam alul.Nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Hogy te mindig el rontod az idilli pillanatokat-mondta mosolyogva
-Tudom.De te így szeretsz ugye?-kérdeztem
-Igen-mondta mosolyogva majd újra az ajkaimra tapadt.Lassan ment egyre lejeb.Melleimet kezdte el kényeztetni.Amit én kisebb sóhajokkal jutalmaztam.Lejeb haladt.Nadrágomat egy pillanat alatt levette rólam.Majd bugyin keresztül kezdett el simogatni.
-Hmm....Úgy érzem,hogy valaki már elég nedves.-mosolygott.
-Igen-mondtam majd hanyatt löktem.Így én kerültem fölülre.Rá ültem derekára.Hajamat át dobtam jobb oldalra majd le hajoltam hozzá egy csók erejéig.Lassan haladtam lejeb a csók után.Gatyájától hamar meg szabadítottam.Látszott,hogy már kissé kezd szűk lenni a boxere.
-Elég a játékból-mondta mély hangján majd hanyatt lökött és fölém kerekedett.Bugyimat irtó lassan vette le rólam amivel az őrületbe kergetett.Magáról a boxert pikk-pakk le vette.Majd be járatomnál kezdett el körözni.
-Mehet?-kérdezte.Válaszul csak meg csókoltam.Lassan hatolt belém.Mintha attól félne,hogy össze tör.Mikor teljesen bennem volt várt egy kicsit majd el kezdett mozogni.Szánkat jól eső nyögés hagyta el.Fokozatosan gyorsított a tempón.Alhasamban éreztem azt az ismerős érzést.
-Harry....mindjárt..-ziháltam.
-Kiáltsd a nevem ha elmész-mondta.Bólintottam.Nem kellett sok.
-Harry-kíáltottam és elmentem.
-Szeretlek-mondta majd éreztem ahogy nedve szét árad a testemben ami engem még inkább a mennybe repített.Szívem kihagyott egy ütemet.Lökött még párat majd ki csúszott belőlem.Zihálva feküdtünk egymás mellett.
-Khm...(T/N).Kérdezhetek valemit?-nézett rám
-Persze-ültem fel az ágyon.
-Öhm..Azt szeretném ha örökre össze kötnénk az életünket-mondta majd egy kis dobozt vett elő az éjjeli szekrényből.-(T/N) leszel a feleségem?-kérdezte miközben a dobozt ki nyitotta és felém tartottam.Egy gyönyörű szép gyűrű volt benne közepén egy kis gyémánttal.
-Igen-mondtam könnyeimmel küzködve és a nyakába ugrottam.Ennél boldogabb még soha az életben nem voltam.
Továbbra is lehet sztorikat kérni tőlem ezen az e-mail címen: reginakovesi@gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése